2016. október 6., csütörtök

A ház

Tavaly januárban elkezdtem a neten házat keresni magunknak. A különböző netes csoportokban szerzett információk alapján, fel voltam készülve, hogy nem lesz egyszerű menet. Kevés a lakás, sok a bérelni szándékozó. Persze ez tartomány és város/falu függő. De jobb arra készülni, hogy sokáig tart.

Németországban rengeteg olyan cég van, aki arra szakosodott, hogy bérlakásokat épít. Plusz nagyon sok olyan magánember is van, akinek több háza vagy lakása van, azon kívül amiben lakik és azokat kiadja. Erős tévhit, hogy nyugaton "mindenki" bérelt lakásban lakik, nem saját tulajdonban. Itt a sorházban 9 ház van, ebből csak kettőben lakunk bérlők. A mi házunk egy tesvérpáré, akiknek ezen kívül van még egy házuk, plusz amiben laknak. Akinek nem olyan a munkája, hogy akár az ország másik végébe is kaphat egy jobb melót, az bizony, ha megteheti saját ingatlant vásárol.
Megmondom őszintén, hogy mi is záros határidőn belül nem más zsebét szeretnénk tömni a bérleti díjunkkal, ami nem is kevés.

Szóval, nekünk valamiért nagy nagy szerencsénk volt a házkereséssel. Januárban kezdtem és március elején aláírtuk a szerződést a tulajjal. A tulajt én azóta nem is láttam :D
Jó, hogy van egy kedves ismerősünk, aki nagyon jól beszél németül, ő volt az ügyintézőnk. Amikor pedig februárban jöttem a Zuramhoz, mindjárt meg is mutatták a házat, utána pedig már a tulaj azt mondta, ha tetszik, ő nekünk adja ki. Mondjuk időben voltunk, mert a régi lakók csak júniusban költöztek ki a házból, mi meg csak júliusban akartunk beköltözni :)

Persze azért nem ment minden simán. Nem akkor költöztek ki, amikorra meg volt beszélve. A tulajnak még ablakokat kellett cserélni a tetőtérben és ki kellett festeni. Ezért borult az egész kiköltözési hercehurca, amin én könnyen túlléptem, de a Zuram nehezen viseli, ha nem úgy van valami, ahogy elterveztük. Végül azért minden megoldódott !

Volt pár kemény napom, hetem. Otthon összepakolni a házat (mert mi sok mindent hoztunk), dobozolni, szanálni... A konyha volt a legbrutálisabb :D Aztán ennél jobb már csak itt a kipakolás, elrendezkedés volt jobb... Még most sem vagyunk teljesen úgy, ahogy szeretném. De igazából nincs is kedvem hozzá, ez nem a miénk...

Jó, mondjuk csinosítgatom, meg virágoskert is van :) De mégse az igazi...

A kisvárost nagyon szeretjük, csendes, nyugis. A város szélén lakunk, mögöttünk a szántóföldek, lovardák, tanyák, erdők. Ebbe az utcába az jön, aki itt lakik, meg az a néhány paraszt (és ez nem bunkóságra érteni) akinek a közelben van a tanyája.
Nagyon vicces és érdekes volt, hogy amikor az első hetekben a fiúkkal sétálni mentem és egy tanya mellett mentünk volna el, aminek az udvarában behívott minket egy ember, akinek az unokájával játszottak a gyerekeim. Kézzel-lábbal, fordítóval beszélgettünk. Kiderült, hogy a pasi nagyszülei ide betelepített Magyarok!! voltak, de sajnos ő már nem tanult magyarul. Kicsi a világ!

A kis lakunk :)

A ház hátulról
Elöl
Virágos :)
Megérkezős káosz
Nappali
A kis utca
A környék
Adventi készülődés
Karácsony előtt..

2016. október 2., vasárnap

Adventi utazási ajánló- Colmar, Franciaország

Pünkösdkor a fiúkkal útnak indultam. Családi hosszú hétvégének indult, de végül a Zuram otthon maradt. De ez engem nem rettentett el semmitől. Nem tudom, hogy bátor voltam-e vagy kicsit bolond, hogy szinte nulla nyelvtudással, neki indultam 3 gyerekkel...
Nagy szerencse, hogy Barni a legnagyobb, egészen jól beszél angolul és németül. Persze nem mindent tud ő sem, de legalább kalandos az élet :)))

Szóval, először Strasbourgot céloztam meg, a közelében foglaltam szállást, mint utóbb kiderült, egy pici kis faluban. Onnan 20 kilométer volt Strasbourg. Ahol végül a hazaindulás délelőttjén voltunk, de csak a McDonalds-ig jutottunk, mivel nagy szél fújt és esett az eső...

A volt osztálytársam sógora viszont Franciaországban él, Colmarban. Nagyon ajánlották, hogy menjünk el és nézzük meg. Egyáltalán nem bántam meg. Tüneményes város, sok-sok látnivalóval és ennivalóval :) A közelben van egy nagyon klassz vár is, közelében egy állatkerttel, ahova már sajnos időhiány miatt nem jutottunk el, de mindenképpen bepótoljuk!

Colmar kb 50 kilométerre van Strasbourgtól. Nem egy vészes távolság. A francia autópálya inkább hajaz a magyarra, mint a németre :D
Nem csak autópályán autóztam, sok-sok kis falun haladtam át, érdekes megtapasztalni, hogy bár Európában vagyunk, mégis mennyire más minden, mint otthon vagy Németországban.  Csodaszép tájakat láttunk. Franciaország nekem amúgy is a "kifekszem egy takaróra a mezőn, egy uzsonnás kosárkával és egy üveg borral" érzést jelenti ;) Nem kifejezetten egy-egy műemlék érdekel, sőt... hanem inkább érzéseket, impulzusokat keresek, amikkel feltöltődhetem, kikapcsolódhatok. Ez ott, teljesen sikerül!

Colmar az adventi időszakban egy mesevárossá alakul, adventi vásárral bővítve. Azt mondják,csodaszép. Idén sajnos nekem ez kimarad, de jövőre biztos, hogy elmegyek:)
Ha valakinek errefelé lennének utazási tervei, semmiképpen ne hagyja ki ezt a városkát!

Colmar
Colmar2
Koenigsbourg










2016. október 1., szombat

Visszatérés újból.....

Kedves kitartó idelátogatók!

Most már megrázom magam és felveszem ismét a fonalat. Az elmúlt egy órát azzal töltöttem, hogy bejussak a blogomba egyáltalán :D

Bepótolni egy évet nem fogok tudni, de biztos lesznek olyan történések, amikből születnek visszautaló posztok.

Elöljáróban annyit, hogy az elmúlt egy év mozgalmasan telt, a beilleszkedés jól megy :)

Kikeresem a képeket és megosztom veletek, amit meglehet :)

A Németországban élőknek kellemes hosszú hétvégét (sicc eső...), a többieknek pedig szép hétvégét!