2013. április 13., szombat

Olivér száj

Én: Olivér, mit eszel reggelire?
Ő: Palizeles kenyeret. Van még palizel?
Én: Van, igen.
Ő: Oké zsoké! (nem, én ezt nem szoktam mondani..:))

2013. április 7., vasárnap

Jelentem

A Zuram van a legrosszabbul, a királyi lakosztály fogja, tulajdonképpen. Miksa az éjjeli mizéria és a reggeli hasmenés óta, itt virgonckodik. Evett is, ivott is, nem jött ki belőle. Olivér is jobban van. Barninak most kezdett fájni iszonyatosan a hasa, még produktum nincs. 

Én egyelőre jól vagyok. A gyakorlaton végig izgultam, nehogy rám jöjjön valami...


Sor

Miksa az éjjel kezdte, kijött belőle a tápszer, ami még nem szívódott fel. Szegénykém jobbára csak öklendezett, de nem jött belőle már semmi. Adtam neki normaflor-os vizet, egy idő után az is kijött belőle. Ettől függetlenül, ő jókedvű, mosolyog, rámol. Nemrég evett pár falat zsemlét és ivott, az még benne van.  Olinak "csak" hasmenése van még, éjszakára kénytelen voltam újra pelust tenni rá, nehogy gond legyen, mert úgy tud sírni, ha valami gáz van. Barni nemrég szólt, hogy fáj a hasa. Kész élvezet ez a hétvége...

És nekem ma gyakorlatra kell mennem, mert a másik hétvégén, amikor lehetne, elutazunk.


2013. április 6., szombat

Javulóban! (?)

Olivér a tavaszi szünet után, szerdán ment először óvodába és pénteken már betegen hoztam haza. Szegénykém:(

Ma evett egy kis minimalista zöldséglevest, semmi zsír nem volt benne, csak répa meg krumpli. Alig evett belőle, de a délutáni alvás után, azt is kihányta. Egyedül az a pár falat ropi, meg üres zsemle maradt benne, ami elrágcsált. Inni iszik rendesen, mert szomjas. Kapja a normaflort, remélem, hogy hamarosan rendbe jön a kis pocakja!

Egyelőre még senki máson nem ütközött ki a dolog a családban. Az óvodások közül azonban, többen is lebetegedtek és nem csak Olivérék csoportjában.

Két hét múlva, amúgy is itthon maradt volna, akkor megyek velük Pécsre, de most a következő hetet is megnyerte itthon. Aztán már csak egy hónap óvoda, mert elkezdődnek a felújítások és helyhiány miatt, akiknek megoldott az otthoni felügyelet, már nem mennek óvodába. Normál esetben június közepéig járt volna, amíg tart a suli, de ő így hamarabb kezdi a nyári szünetet.

A fogam helyén lévő kráter még fájdogál, de már egyre elviselhetőbb. Egy hét és elfelejtem az egészet :)

Ne sikíts, csak mosolyogj :)

Ügyeskedők

2013. április 5., péntek

Csak, hogy teljes legyen a nap...

Írtam a Zuramnak délután, hogy a helyi gyógyszertárban nem kaptam Dolgit-ot, ha jön éjjel haza (mert ma a barátjával találkozott volna), akkor hozzon. De ő, hazaugrik előtte a gyógyszerrel, hogy nekem ne fájjon. Mondtam neki, hogy nem kell, mert másik van itthon, de csak kötötte az ebet a karóhoz.

Egyszer csak hív, hogy ne várjam mostanában haza, mert el akart kerülni egy dugót és behajtott a földútra (nem is értem miért, mikor hetek óta ázik a talaj) és elsüllyedt az autójával. Most ment egy kollégája segíteni, de egyedül nem tudják kihúzni az autót, ezért hazahozzák a gyógyszert, felpakolják a szomszédot is és visszamennek kiásni az autót.

Nem is tudtam, hogy mi hiányzik ezen a gyönyörű napon...

Olika pedig elaludt, angyalom, miután már nem volt mit kihánynia:(

Már nem is mondok semmit...

Túléltem. Most egy hatalmas kráter van a fogínyemben, ráadásul baromira fáj.

Olit hazahoztam az óvodából, mondták, ebéd után ment a hasa. Az előbb összehányta a fürdőt. Pont a legjobbkor, amikor sem hajolnom, sem emelnem nem szabadna...

És reménykedem, hogy a többiek nem kapják el vagy esetleg csak elcsapta a hasát!

Fogas kérdés

Miksa elkezdte növeszteni a 13.-16.fogait. Ezért éjjel elég gyatrán alszunk. Ő is, mert fel-fel sír, nyűglődik. Én is. Én több okból is. Miksa növeszti én hullatom a fogaim. Nah, nem csak úgy magától hullik...

A húsvétot Győrben töltöttük, több okból katasztrofális volt, de erről bővebben máskor. Már csütörtök este fájt a fogam, de azt gondoltam, hogy egyszeri alkalom, aztán elmúlik. De a fájás kitartó volt, annyira, hogy pénteken, amikor már Győrben voltunk, konkrétan a falat tudtam volna kaparni. Az algoflex  hatása két órán át tartott, a cataflamé ugyanennyi. Szombaton délelőtt, elmentünk a gyerekekkel, akkor épp csendesen fájdogált csak. Ebéd után, az Árkádban bementem a gyógyszertárba, mert 2 nap pihi következett, ugye. Mondtam a patikusnak, hogy a vény nélkül kapható legerősebb fájdalomcsillapítót adja, de ízibe. Megkaptam a Dolgit 800 mg-ost! Végre, 7-8 órán keresztül nem éreztem a fájdalmat és tudtam aludni is.

Tegnap bejutottam a fogorvoshoz, röntgen után, az lett, amit sejtettem is. Csak az nem stimmelt, melyik fogammal mit csinálnak. Amelyikről azt hittem, hogy kihúzzák, az marad és a bölcsességfogamat kikapják. Tegnap az egyiket ki idegelte az orvos, ma a másikat elvileg, kihúzzák. A finom benne az, hogy gyulladásban van... Klassz lesz! Alig várom...

2013. április 2., kedd

Elaludt

Tegnap kaptam a hírt, hogy az én nagyon tisztelt, szeretett volt kolléganőm, csütörtök hajnalban, csendesen elaludt.

10 évet dolgoztunk egy helyen, ebből 8 évet elég szoros munkakapcsolatban. Az évek során, amolyan pót anyám lett, úgy is hívtam, aztán mások is, hogy Mami. A családja is ismert, a férje is a cégben dolgozott, de a gyerekeit is megismertem, többször meghívott magához.

Hányszor, de hányszor fuvarozott délutáni műszak után haza. Eleinte a kis polskijával, később a peguet-val. Egyszer, nem volt jó a kisautó és hazafelé iszonyatosakat durrogva, kiszámíthatatlan időközönként persze, mentünk vele haza és egy sötétebb sikátorban, nagy valószínűséggel a szívbajt hoztuk rá egy pasira, aki az utcán gyalogolt, az autó meg, pont mellette szólt egy nagyot, ami ráadásul visszhangzott is :) Könnyesre nevettük magunkat a szituáción.

Aztán, az esküvőnkön, az ő autójuk és hát, ők maguk, voltak a szállítóm, a menyasszonyi kocsi. Sokan, akik nem ismerték az én szüleim, azt hitték, hogy ők a szüleim. Olyan gondoskodóan, szeretettel vettek körül. 

3 gyermeke van, 6 unoka. Csak a családnak élt, mindig, minden körülmények között a támaszuk volt. Mindig mindenkiért aggódott. Ha baja volt, soha nem beszélt róla. Nagy ritkán és csak kivételeseknek mesélte el, ha gondja volt. Örülök, hogy meghallgathattam!

Az egyik legsúlyosabb betegség támadta meg és nem hagyott neki esélyt.

Úgy ment el, ahogy itt volt köztünk, csendesen... és én nem tudom elhinni!